Örömteli és fájdalmas. Mint minden határhelyzet. Vég, de kezdet is – az Igazgató Úr beszéde a szalagavató bálon

2026. január 27.
Meridián

Most szombaton az alábbi gondolatokkal üdvözölte a végzős diákjainkat az Igazgató Úr a szalagavató bálon!

Kedves Apáczais Közösség: Szülők, Rokonok, Barátok, Diákok, Kollégák, nagy szeretettel köszöntöm, köszöntelek Mindnyájatokat!

Egy ideje az iskolai rendezvényeken szoktunk olyat játszani, hogy QR-kód és mobiltelefonok segítségével gyors közvéleménykutatást tartunk. Eljátszottam a gondolattal, hogy megtegyük-e itt is, de sokan vagyunk, az időkeret szűkös, no meg az igazgatói beszédek nem a várt, hanem az elviselendő rész...

Pedig izgalmas lenne, hogy kinek mit jelent a szalagavató. Vajon milyen kulcsszavakat írnátok? Tánc? Táncpróba? Ruhapróba? Idegbaj? Mikor leszünk túl rajta? Puccparádé? Költség? After? Bál? Buli? Szépség? A vég kezdete? Felemelő? Megalázó? Magasztos? Röhejes? Büszkeség? Szépség?

Mit ünneplünk most? Miért a szép ruha, a sok készülés, szervezés? A szalagavatók közvetlenül a selmecbányai egyetemi diákszokásokból erednek: a végzős diákok felavatják, azaz használatba veszik szalagjaikat, amelyeket utolsó egyetemi évükben ruhájukon viselnek. Utána jönnek a munkás, kevésbé bulis évek. Ez a szokás került át a gimnáziumokba, s Nektek egybeesik a hivatalos felnőttkor kezdetével, Számotokra a továbbtanulás is már annak a bizonyos „nagybetűsnek” a része.

A felvilágosodás sem tudta elfedni embervoltunk mélyen gyökerező, a ratio számára megvilágíthatatlan tartományát, amelyet „homo religiosusnak”, vallásos embernek nevezünk. Nem kell istenhit és templomba járás ahhoz, hogy az embernek rítusai, szertartásai legyenek, s a pszichológia éppen eléggé igazolta, hogy szükségünk van rítusokra. Emlékeztek Saint-Exupery Kis hercegére? Amikor a róka arról beszél, hogy szükség van bizonyos szertartásokra i:

– Mi az, hogy szertartás? – kérdezte a kis herceg.
– Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól.

„A vég kezdete”, mondtam az előbb ironikusan, pedig tényleg az. Még három-négy hónap, és eljön az Apáczaiban töltött éveitek vége, a tanulmányok lezárása, az osztályközösségek felbomlása. De a felnőttség kezdete, az új lehetőségek kapuja is.

Örömteli és fájdalmas. Mint minden határhelyzet. Vég, de kezdet is. Valóban méltó az ünneplésre.

Sajnos nincs idő, hogy az ünnep és szertartásunk minden mozzanatát részletesen végigelmélkedjük, de néhányat szeretnék most tudatosítani Bennetek.

Az első az, ahogy bejöttetek ide. Nem betódultatok, hanem rendezett sorban felvonultatok. És még fogtok ma néhányszor ki és bevonulni. A szalagtűzéshez, a táncokhoz. Nem különös? Vajon miért fektetünk ebbe időt, energiát?

Pompásan néztek ki! Nem, ez most nem egy lekezelő, ironikus megjegyzés volt: a pompa eredetileg latin szó: ünnepi felvonulást jelent.

Az ókori rómaiaknál így kezdődtek a kocsiversenyek, a vallási szertartások, a diadalmenetek. A diadalmenet kapcsán két latin mondás vált halhatatlanná: Hominem te esse memento! – „Ne feledd, hogy ember vagy!”. A diadalmenet ünnepeltje, a győztes hadvezér a diadalszekéren a főistennek, Iuppiternek kijáró tiszteletben részesült, s úgy is nézett ki: diszruhája megegyezett a főtemplomban álló Iuppiterszobor öltözetével. „Ne feledd, hogy ember vagy”: az antik ember számára a legsúlyosabb bűn a hübrisz volt, a keresztény korban ez lett a hét főbűn egyike, a gőg. Az követte el, aki nem ismerte el a határait, és isteneknek kijáró szabadságot, jogokat, tulajdonságokat vindikált magának. Mint Kreón az Antigonéban. Súlyos, olykor halál után is folytatódó, örök, túlvilági büntetés járt érte. Mint a sziszifuszi munka, vagy a tantaloszi kínok.

A másik mondás: Respice post te! – „Nézz Magad mögé!” Az ünnepelt hadvezér mögött lépdelt a hadserege. Tehát: tartsd észben, hogy nem csak a Te érdemed a győzelem.

Mindjárt feltűzzük Nektek a szalagokat, és bár volna idő, hogy a szalag szimbolikáját kielemezzük: anyagát, színét, formáját! Az ősi időkben, a szalagavatók előtt az ünnepi szalag még csak dísztelen szalag volt, modern változatára évszámokat is írunk (a selmecbányai is ilyen volt már). A nem olyan távoli múltban került rá az iskolánkat megjelenítő szimbólum, a címer. Amikor én álltam ott, ahol most Ti, még csak évszámos szalagot kaptam.

A címerünket itt, a hátam mögött már láthatták kedves vendégeink, fogják is még látni ma többször. Tradicionális szimbólum: pajzs alakú, ráadásul háromszög: címerpajzsok esetén ez a legrégebbi forma.

Mire való a pajzs? Ősi védőfegyver, a használata annyira beégett a kollektív tudatba, hogy nyelvi metafora lett belőle. A pajzs díszítése nemcsak esztétikai igényeket szolgál, a csatában gyorsan kell azonosítani, ki az ellenfél. Mint a mez a fociban. A két klasszikus eposzban, a görög Íliászban és a latin Aeneisben különös pajzsleírásokat olvashatunk. Mindkét fegyvert Héphaisztosz, illetve Vulcanus készítette a főhősöknek, Akhilleusznak és Aeneasnak. Ezek a pajzsok már nem csak azonosítják viselőik hovatartozását, hanem identitást fejeznek ki. Akhilleuszé a görög Koszmosz, a rendezett ékesszép világ képét ábrázolja égitestekkel, évszakokkal, emberekkel, Aeneasé pedig a római történelmet, majdani leszármazottainak dicsőségét Augustus császárig, mint valami monumentális képregényt.

No és a mi pajzsunk? A szimbolikája már nehezebben felfejthető, mint az említett ókori előképek, mert a középkor rafinált jelképrendszert alakított ki, a heraldika, a címertan tudománnyá vált. A kék háttér, a turul, a bástya Erdély címerét idézi, utalva névadónkra, Apáczai Csere Jánosra. Születésének 400. évfordulóját, s egyben iskolánk 70. tanévét ünnepeljük éppen. Ti már hallottátok, de a kedves Vendégek még talán nem, ezért ismét kiemelném, hogy mi az, amire mi büszkék vagyunk Apáczai munkásságából, s tartjuk őt példaképünknek. Igen jó eszű gyerek és fiatalember volt, kitűnően tanult nagy szorgalommal, ösztöndíjat nyert az egyik legrangosabb nyugat-európai egyetemre. Tudományos karriert építhetett volna, de ő a közösség szolgálatát választotta. A nemzet jólétének kulcsát az oktatásban látta, ezért visszajött, és küzdött a magyar nyelvű oktatásért, a korszerű tudományos eredményeken alapuló magyar nyelvű tankönyvekért. Minthogy ilyenek nem voltak, maga kezdte megírni.

Amikor majd valaki közületek a tanév végén megkapja legrangosabb elismerésünket, az Apáczai-emlékérmet, a tantestület e két elemet: a szorgalmat és a közösség szolgálatát fogja mérlegelni.

Tehát viseljétek a szalagot mindannak tudatában, amit az Apáczaiban kaptatok: korszerű tudományos ismereteket, gondolkodásmódot és alaposságot, és a humanizmust: embertársaink szolgálatát, a kiszolgáltatottak iránti figyelmet és segítőkészséget. S amikor diadalmaskodtok: bevonultok az egyetemre, első munkahelyetekre, karrieretek lesz, jusson eszetekbe a római diadalmenet: Hominem te esse memento! (Ne feledd, hogy ember vagy!) Respice post te! (Nézz Magad mögé!) Mert ott állnak, álltak mögöttetek a támogatóitok, szüleitek, barátaitok, tanáraitok.

Hogy nem mindenki ilyen szerencsés? Hogy nem mindenki ilyen tehetséges? Amikor én álltam ott, immár harmincnégy éve, ahol most Ti, én is ezt gondoltam. Hogy persze, a többiek. Ők tehetségesek, nem én. Nem vagyok apáczais mérték szerint elég jó tanuló. Majd nekik sikerül. Én azt se tudom, mi akarok lenni, mit akarok csinálni.

Valójában még mindig nem tudom, de szereztem négy diplomát, szakvizsgát, folyamatban van a doktori fokozatom. És előbb kollégája, majd a főnöke lettem annak a tanáromnak is, akitől valaha nem kicsit féltem.

Bízzatok Magatokban: ha idáig eljutottatok az ország egyik legjobb gimnáziumában, akkor nem vagytok tehetségtelenek. Nézzétek a turult: a magyarság összetartozását jelképező mesebeli madár csúcsragadozó, az ég királya. Karmában tartja a bástyát. A bástya a város, az emberi közösség jelképe. Képesek vagytok arra, hogy repüljetek, és másokat is magatokkal vigyetek. Az ég a szabadság szimbóluma.

Pompásan néztek ki, ahogy már mondtam. A római pompa, díszmenet élén az ifjúság lépdelt. Miért? Mert pompás látvány. Korotoknál fogva, hivatalból szépek vagytok, egytől egyig. Mi pedig büszkék Rátok.

Előre is köszönöm a műsort, amellyel megajándékoztok minket.

Kedves Vendégeink, kedves bálozók, a bált ezennel megnyitom, szép estét, jó szórakozást kívánok!

Örömteli és fájdalmas. Mint minden határhelyzet. Vég, de kezdet is – az Igazgató Úr beszéde a szalagavató bálon